Menyasszonyi ruha története

Manapság szinte elképzelhetetlen az esküvő egy csodaszép, fehér ruha nélkül, amiről a legtöbb nő már kislánykora óta ábrándozik. Fazonok tekintetében sok formabontó darabbal találkozni, de az, hogy a színe ne fehér legyen, az soha még csak eszébe sem jut senkinek, mondván ez a tradíció. Csakhogy a tradíció, miszerint az esküvői ruha színe fehér nem is olyan régi.

Az ókori római menyasszonyok ruhája fehérben ragyogott, ám nem annak tisztaságot jelképező volta, hanem ünnepélyessége okán. A menyasszony derekára egy gyapjú szalagot kötöttek egy bonyolult Herkules-csomóba, amelyet csak a férje oldozhatott ki. Az ókori Rómában a menyasszonyi ruhát csak egyszer viselték, s ez a szokás Európában csak a 19. századdal éledt fel újra.

A középkorban szívesen öltöttek kék ruhát a menyasszonyok, ami a szerénységet, hűséget jelképezte. A szín annál is inkább népszerű volt, mert Szűz Mária köpenyének színe hagyományosan a kék. Ráadásul a királykék nevében nem véletlenül szerepel a "király" szó, ugyanis ezt a színt volt a legnehezebb és legdrágább előállítani. A kék ruha így a gazdagság és a pompa színe is volt.

A 15. század közepétől már inkább zöldbe öltöztek a házasulandók, mert ezt a remény, hűség, biztonság és harmónia színének tartották. Tulajdonképpen majdnem mindegy is volt a szín, a lényeg az volt, hogy minél drágább és nagyobb mennyiségű anyagból készüljön, hogy lássa az egész világ, milyen gazdag a földesúr lánya. Száz évvel később pedig vörösre váltottak, főleg az előkelők, mert ezt a szerelemet, szenvedélyt jelképezte számukra. De szívesen házasodtak vörösben az amerikai hölgyek is a 18. században, mert ők ezt a szabadság színének tartották.

A szegényebbek, mióta világ a világ, a legszebb ruhájukban házasodtak, vagyis az esküvői ruhájuk megegyezett az adott tájegység ünneplő viseletével. Egyes vidékeken az esküvőre varrtak egy szép fekete ruhát, aztán ezt jól lehetett használni ünnepnapokon, vagy ha esetleg özvegységre jutott a szegény asszony.

Angliai Philippa királynő már 1406-ban egy hermelin és mókusprémmel szegélyezett fehér szaténruhában mondta ki a boldogító igent, akár csak a dán Zsófia Magdolna királyné 1766-ban, akinek menyegzői ruhája épen megmaradt az utókor számára. I. Mária skót királynő is fehér ruhát öltött a nagy napon, ami azért volt meglepő választás, mert a fehér számtalan helyen akkoriban a gyász színe volt.

Divatot azonban Viktória királynő teremtett, aki fehér ruhában mondott igent Albert hercegnek 1840-ben. Akkoriban már rengeteg fénykép készült, így a menyasszonyi ruhát viselő Viktória királynőről készült fotók bejárták a világot, nagyban hozzájárulva a fehér esküvői ruha tradíciójának elterjedéséhez, így hamarosan minden előkelő hölgy fehérben esküdött. A fehér a gazdagságot is jelképezte, hiszen fehér ruhát csak egyszer lehetett felvenni, mert könnyen koszolódott.

A királynő az esküvőre egycsipkékkel díszített fehér, selyemből és szaténból készült menyasszonyi ruhát varratott magának, ami akkoriban rendkívüli újdonságnak számított, hisz az udvarban és a nemesség körében is az esküvői ruhák jellemzően színesek voltak és a gazdagság kifejezése végett jócskán megpakolták ékszerekkel. Sokszor olyan súlyos volt a ruha, hogy úgy kellett fogni a menyasszonyt, hogy el ne essen. Viktória értett a kormányzáshoz, így a ruhán mellőzte a drága ékszereket, hogy megmutassa hazájának, az uralkodásban is a megfontoltságra törekszik majd. A ruha csipkedíszítését egy Beer nevű angol falucska céhe készítette, amit azért választott, hogy támogassa őket. A fehér színre pedig azért esett a választása, mert úgy gondolta a csipke így mutat a legjobban.

Miután Viktória királynő ruhájának híre ment, csakhamar elkezdték utánozni mások is a furcsa trendet tengeren innen és túl. A Godey's Lady's Book nevű amerikai divatmagazin 1849-ben azt írta, hogy az esküvőhöz a fehér szín passzol a legjobban, hiszen a női tisztaság, ártatlanság kifejezésére is ez a legalkalmasabb.

A fehér ruha kiváltság volt, mivel nagyon költséges volt a tisztíttatása. Emiatt csak a vagyonosok engedhették meg maguknak, hogy ilyet viseljenek. Egyébként az esküvői ruhának nem volt olyan különleges, megismételhetetlen szerepe, mint manapság, így nem volt ritka, hogy a ruhát később is felvették egy-egy másik alkalomra, partira.

A 19-20. században a fehér menyasszonyi ruha elérhetővé vált a közemberek számára is, és beépült a köztudatba. A két világháború közötti gazdasági válság idején a hölgyek általában maguk varrták otthon, és később beszínezték, így újrahasznosították a pompás a darabokat.

Nagy fordulópont a II. világháború után következett, amikor az anyag olcsóbbá vált, így egyre többen engedhették meg maguknak a fehér menyasszonyi ruhát akár csak egyszeri használatra is.

Hollywoodnak nagy szerepe volt a fehér ruha tradíciójának megteremtésében, a filmek hősnői általában fehér ruhában mentek férjhez. 1956-ban Grace Kelly esküvői ruhája óriási rajongásnak örvendett, így csakhamar elindult az a tradíció, hogy a divatházak couture bemutatóinak végén egy csodaszép fehér menyasszonyi ruha zárta a showt. Ez a hagyomány ma is jellemzi a nyári bemutatókat.