Menyasszonyi csokor
Ma már természetes, hogy esküvői csokor nélkül nincs esküvő, fontos jelkép, amely sokkal régebbi, mint amilyennek első gondolatra tűnhet. A virág története jóval régebbre nyúlik vissza. Említi már a Biblia is, és az ókori görög esküvőkön is sokszor megjelent - az utóbbinál egyébként még nem csokor, hanem koszorú formájában.
Az a szokás, amely szerint a menyasszonynak virágcsokrot kell tartania a kezében miközben az oltárhoz vonul, évszázaddokkal ezelőtt is hagyomány volt. Akkoriban azonban a menyasszony kiegészítőjeként a növények inkább hasznosak voltak, mivel az emberek hittek a növények mágikus tulajdonságaiban és esküvői rituálékban használták őket.
Az ókori görögök, rómaiak és kelták közül az ifjú párok illatos gyógynövényekből álló nyakláncot vettek fel a nagy napon, hogy megvédjék magukat a gonosz szellemektől.
A rómaiak idejében még nem csokra volt a menyasszonyoknak, gyógynövényekből és fűszerekből készített koszorúkat viseltek az arák a gonosz szellemek és a balszerencse ellen. A koszorúk felöltése, ugyanakkor az új kezdetet, termékenységet és a hűséget is szimbolizálta egyben.
Görögországban a házasodni készülő lánynak szalagok helyett vad borostyánt szőttek a hajába, ami az örök szerelmet szimbolizálta.
A kora középkortól hagyomány, hogy a menyasszony virágokkal a kezében sétáljon az oltár elé. Úgy vélekednek, ez a szokás akkoriban azért jött létre, hogy a rossz higiénéből adódó szagokat elnyomja a virágillat.
A középkorban, az angol menyasszonyok között is nyomára lehet bukkanni a menyasszonyi csokor hagyományának, ők is illatos fűszernövényekből, például kaporból kötöttek csokrokat, ami a vágyat képviselte. A babona szerint a menyasszonyi csokrok segítettek távol tartani a gonosz szellemeket, a balszerencsét.
A menyasszony kezében lévő virágcsokor, mint a szépség szimbóluma a 19. században jelent meg Angliában. Viktória királynő és Albert herceg esküvőjén volt először a menyasszonynak friss virág a kezében. Ahogy most mondanák, Victoria olyan trendet állított fel, amelyet egész Európa azonnal felvett.
Azóta a csokor minden menyasszony megjelenésének fontos jellemzőjévé vált, és az esküvői csokor virágai maguk is szimbolikus jelentéssel bírnak. Üzenet lett belőlük, minden virág valami mást szimbolizál: szeretetet, szenvedélyt, gyengédséget, odaadást vagy szerelmet.
Miért kell eldobni a csokrot?
A középkori krónikákban megemlítik azt a szokást, hogy valamit át kell dobni a válladon a barátaidnak a lakodalmadon. Akkoriban ennek a hagyománynak a jelentése különbözött a ma kapott jelentéstől. Az esküvői dekoráció bármely elemét talizmánnak tekintették, amely boldogságot hoz.
Egy lány, aki ékszert vagy szalagot szerzett a menyasszony ruhájából, nagy és kölcsönös szerelemre számíthatott. Ekkoriban az ünnep végén, amikor a vendégek már elég ittasak voltak, a menyasszony ruhája szó szerint akár darabokra is szakadhatott.
Néhány európai országban így a boldog ifjú házasok inkább ékszereket dobtak a hajadon lányoknak - gyöngyöket, medálokat vagy akár nyakláncokat, végül a takarékos francia nők jöttek rá, hogy bőven elég a csokrukat eldobni.
A menyasszonyi csokor eldobását az angolszász kultúrából vettük át. Ez a régi és nagyon szép esküvői hagyomány az önzetlenségről szól, mivel a csokor a boldogság jelképe, eldobása szimbolikusan arra utal, hogy másokkal is megosztjuk a boldogságunkat.
Manapság ezt a rituálét már úgy értelmezzük, hogy aki elkapja a csokrot, az fog legközelebb férjhez menni. Ha szeretné az ifjú ara eltenni emlékbe a csokrát, akkor ma már lehet külön dobócsokrot is csináltatni, ami épp olyan, mint a menyasszonyi csokor, csak valamivel kisebb. Nagyobb esküvőkön új trend az a dobócsokor, ami a levegőben négy kis csokorrá válik szét, így egyszerre négy barátnőnek is örömet okozhat a menyasszony.